Nyuszi vagy agresszor?

Isten különös módon vezette Clarat az önismeret útján. Az egyik nagy felfedezése az volt, amikor rájött, hogy csendes agresszorok is vannak.

A bántalmazott emberek általában vagy nyuszivá válnak, vagy agresszorrá. A szülei hangos agresszorok, akik a haragjukkal, kiabálásukkal és fizikai bántalmazással terrorizálták. A férje viszont a hallgatásával. Ez a rosszabb fajta. Olyanok, mint 2 vízisikló egy vödör takonyban. Nincs rajtuk fogás. Egész életükben azt teszik, amihez kedvük van, és szépen lassan megölik a körülöttük élőket. Clara mindent eltűrt, amíg nem voltak egészséges falai, de ahogy felépültek, megváltozott a helyzete.

Gondolom észrevettétek, hogy ritkultak a bejegyzések, és néhányan szóvá is tettétek. Ez azért van, mert egy könyv megjelentetésének a legkisebb részét teszi ki az írás. Jelenleg az utómunkálatokon dolgozom gőzerővel, hogy karácsonyra átadhassam nektek.

És íme megszületett:

Beszélnünk kell róla!

Clara a Nyitott Szív tanfolyamon beszélt először a gyerekkoráról. Megindítóan hatott rá, ahogy a többiek reagáltak. Az ő családjában nem volt divat érzésekről beszélni. Amikor gyerekkorában megpróbálta kifejezni a fájdalmát, az apja gúnyosan csak ennyit mondott: 

- A nagy érzelmektől jókat lehet zabálni. 

Így aztán el is távolodott a saját érzéseitől, ahogy sok más sorstársa is.

A tanfolyamokon az egyik legnehezebb feladat a csoportvezetők számára, hogy a résztvevőkkel kimondassák az érzéseiket. A legtöbben a haragon kívül nem igazán tudnak érzéseket beazonosítani. A harag pedig csak egy fedőérzés, ami alatt megbújnak az igazi érzések: csalódás, elhagyatottság, elutasítottság, félelem, kiszolgáltatottság és még sokan mások.

A bántalmazottak helyzetét komolyan nehezíti, hogy még a gyülekezetek többsége is egyenesen bűnnek tartja a negatív érzéseket.

A bántalmazó családokban és a bántalmazó gyülekezetekben van egy közös vonás, ami minden esetben fellelhető. Ez pedig a "titok". Vannak dolgok, amiről nem illik, vagy egyenesen tilos beszélni, és ezáltal tartható fenn a kialakult helyzet. Azokban a közösségekben, ahol ilyen titkolózás folyik, szinte törvényszerű a bántalmazás is.

Te milyen családban élsz, és milyen gyülekezetbe jársz?

Beszélhetsz nyíltan bármiről, vagy vannak tabu témák? Érdemes egy kicsit megvizsgálnod, hogy nem te tartasz-e fenn egy rossz hagyományt a családodban, mert fel sem tűnik, hogy ez mennyire veszélyes. A Biblia azt mondja erről, hogy nincs olyan titok, amely egyszer napvilágra ne kerülne. Legyél te, aki megtöri a hallgatás sötét erejét!

Isten igazságtalan?

Clara már nagy utat járt be Istennel, de az a gondolat még mindig nem hagyta békén, hogy hol volt Isten, amikor a szülei bántották?

Aztán a kezébe került a "Csalódás Istenben" című könyv, és megtalálta benne a választ. Íme:

"Megtanultam, hogy túllássak a világ anyagi valóságán és meglássam a lelki valóságot. Általában azt gondoljuk, hogy az életnek igazságosnak kell lennie, mert Isten is igazságos. Isten azonban nem az élet. (177.o.)"

Ha a hívők komolyan vennék a küldetésüket, és enni adnának az éhezőknek, vigasztalnák a gyászolókat, szeretnék egymást és megbocsátanának, meghallgatnák, megértenék és elfogadnák egymást, talán nem kellene feltenni ezt a kérdést, hogy Isten igazságtalan-e.

Megtérése után Clara minden évben elolvasta Jób könyvét, és egyre többet értett belőle. Először rémülettel töltötte el, hogy ezt az utat neki is végig kell járnia. Rettegett, hogy Isten majd tőle is elveszi a gyerekeit, ami meg is történt, de nem abban a formában, ahogy gondolta. Az évek során elvesztette a házát, az autóját, de ez még nem rendítette meg a hitét. A pokoli házasságára úgy tekintett, hogy ez a saját hülyeségének köszönhető, mert rosszul választott. A csődbe ment vállalkozásokat próbának tekintette. De folyton várta azt a boldog fordulatot, amikor Isten mindent visszaad neki, és kárpótolja az elveszett évekért. Erre viszont hiába várt, és emiatt lassan, de biztosan eltávolodott Istentől.

Vajon végig kell-e járni Jób útját minden hívőnek? Létezik-e rövidebb út, és egyáltalán szükségszerű-e a szenvedésünk, vagy ez Isten büntetése?

A könyvem erre is választ fog adni.

Csalódás Istenben

A Nyitott Szív tanfolyam befejezése után Clara azt hitte, hogy végre egyenesbe jön az élete. Megtapasztalta, hogy Isten tényleg kegyelmes és jó, ezért várta az áldászáport, de az nem jött. Pontosabban nem úgy, ahogy ő gondolta. Miért nincs változás a körülményeimben? - kérdezte esténként Istent, de az Úr hallgatott. Legalábbis Clara úgy vélte. Aztán ahogy egyik lépést tette meg a másik után, kezdtek jobbra fordulni a dolgok, és a lány végre kezdte valóban megérteni Isten tervét az életére. A tanfolyam alatt megismert egy jóságos Atyát, aki őt feltétel nélkül szereti. De ez még az a stáció volt, ami párhuzamba hozható az Ószövetséggel. Jézus itt nem áll meg, mert tudja, hogy ez még a szolgaság időszaka, és nekünk az a jó, ha éretté válunk. A kurzus után elkezdte tehát az udvarlás időszakát. Ez párhuzamba állítva a Bibliával, akkor volt, amikor emberi testet öltött. Clara pedig azt tapasztalta, hogy megváltozott az emberekhez, és Istenhez való viszonya. Egyre többször kapott elismerést és kedves szavakat, amit évtizedeken keresztül nélkülöznie kellett. Még mintha az ellenségeit is eltávolította volna Valaki a közeléből. Ő is egyre inkább úgy gondolt Jézusra, mint egyetlen szerelmére. A problémái viszont súlyosbodtak, és ettől teljesen összezavarodott.

- Mit akarsz tőlem Uram? - kérdezte naponta kétségbe esve. Isten pedig válaszolt:

- Szeretném, ha az ajándékaiddal szolgálnál az emberek felé, és képviselnéd az országomat.

- Hogyan tegyem ezt? - kérdezte tanácstalanul. Folyamatosan maradj a Jelenlétemben, és megmutatom.

Ez az az érettség, amire a Teremtő mindannyiunkat hív, és Ő nem éri be kevesebbel. Addig nehezíti a körülményeinket, amíg kellő alázat és elegendő bátorság lesz bennünk a nagyköveti küldetés betöltésére. Az emberek látni akarják Jézust, de csak minket látnak. Ha tudják rólad, hogy Isten gyermeke vagy, akkor rajtad keresztül fognak mintát venni a kereszténységből. Ezért hatalmas a felelősségünk. Te milyen képet mutatsz az Atyádról?

Nehéz feladat? Egyenesen lehetetlen, ha egyedül próbálkozunk, de mivel Isten Lelke bennünk él, csak hagynunk kell, hogy világítson. Ne takard el a fényt!

Kiálts az Úrhoz!

Clara úgy nőtt fel, hogy szinte szégyennek számított, ha segítséget kért. Elvárták tőle, hogy mindent elsőre tudjon. Ezért Istennel való kapcsolata évtizedekig úgy nézett ki, hogy mindent egyedül akart megoldani. Nem értette, hogy az Atyánál fordítva működnek a dolgok, mint a világban. Egész hívő életében bizonyítani akart, és megfelelni az Úrnak, de úgy érezte, hogy Neki ugyanúgy nem jó semmi, mint ahogy a szüleinek. Nem tudott elég jó lenni, és úgy döntött, hogy feladja, mert ez nem neki való. Végül eljutott abba a helyzetbe, hogy az élete minden területe válságba került. Ott ült egy gödör alján, mint József, és semmi mást nem tehetett, csak kiáltott.

Az Atya csak erre várt! Kihúzta Clarát a gödörből, és helyre állította. Megismertette Önmagát vele, és türelmesen megtanította, hogy nincs teljesítmény elvárása, viszont azt szeretné, ha Clara először Tőle kérne segítséget, és csak utána cselekedne.

Te is úgy érzed, hogy nem tudsz megfelelni Isten elvárásainak? Hagyd abba a próbálkozást, és kiálts az Úrhoz! Meg fogod tapasztalni a gondviselését. Isten nem kedves, hanem szerető Isten. Nem engedi, hogy manipuláljuk, de minden helyzetből kimenti az övéit.

Növekedni a kegyelemben

Clara úgy érezte magát az új gyülekezetében, mint hal a vízben. Végre valóban szabad volt. Nem kellett vigyázni minden szavára, hogy "jaj, nehogy valaki félre értse", és rohanjon a pásztorhoz árulkodni. Amikor először fordult hozzá valaki azzal a problémával, hogy a besúgó rendszer kikészíti, az első gondolata az volt, hogy elmentek otthonról, és az illetőnek súlyos üldözési mániája lehet. Hogy működhetne egy keresztény közösségben besúgó rendszer? Ez nyilván valami félreértés. Aztán Isten megengedte, hogy Clara is áldozatává váljon ennek a félreértésnek. Akkor döntötte el, hogy keres egy kegyelmi gyülekezetet. Ahogy megtette ezt a lépést, az áldások özöne zúdult rá. Elkezdett szolgálni a kegyelmi ajándékaival, és növekedett a hitben és a kegyelemben.

Sokan félnek meghozni azt a döntést, hogy elhagyják a gyülekezetüket, mert úgy érzik, hogy bűnt követnek el, és félnek Isten haragjától. Ezért megrekednek a lelki fejlődésüknek egy szintjén. Úgy is mondhatjuk, hogy beragad a hitéletük. Nem minden gyülekezet való mindenkinek. Ráadásul egy egészséges gyülekezetben minden testrész megtalálható. Ha valahol csak a lábat ismerik el, akkor mindenki igyekszik láb lenni, és hiányzik a kar, a szem, a fül stb. Ezek a közösségek előbb vagy utóbb megbetegszenek. Inkább előbb.

Légy erős és bátor! Ha az Úr hív, akkor indulj, mert csak akkor fogsz növekedni!

Engedd szabadon!

Claranak a tanfolyam befejezése után még mindig meggyűlt a baja a megbocsátással. Amikor azt hitte, hogy tovább lépett, valami mindig visszarántotta. Újra és újra emlékeztetnie kellett magát, hogy a megbocsátás a saját érdeke. Aztán lassan az érzései is követni kezdték a döntését, és egyre ritkábban jöttek vissza a kiszámíthatatlan hangulat ingadozásai. Sokat segítettek a dicsőítő dalok, amik annyira pontosan tudták megfogalmazni a problémáit. Lehet, hogy már mások is jártak ezen az úton, és így születtek ezek a zenék? Az üzenetek is sokszor szóltak a "shalomról", ami Isten békességét jelenti.

Neked is van még, akit bezártál az adósok börtönébe? Engedd szabadon, és Te is szabad leszel!

Megküzdesz vagy menekülsz?

A múlt feltárásával Clara szembesült azzal a ténnyel, hogy időről időre ugyanabban a helyzetben találja magát. Eszébe jutott, hogy hallott egy előadássorozatot a sémákról. Rá is keresett a neten erre az oldalra, ahol megtalálta a rá leginkább jellemző sémát:

http://www.pszichorendeles.hu/pszichologia-grafologia/blog/jobban-jarok-ha-rahagyom-amit-akar.pszichologia

A sémák kora gyermekkorban alakulnak ki, és a túlélést segítik elő, de a körülmények megváltozásával hátráltatják a fejlődésünket. Ha sikerül felismernünk a sajátunkat, komoly esélyünk van rá, hogy az életünk minősége nagy mértékben javuljon.

Olvasd el hamarosan megjelenő könyvemet, és megtudhatod, hogy Claranak sikerült-e megküzdeni ezzel a komoly helyzettel.

Ha pedig hasonló cipőben jársz, érdemes rátalálnod a téged akadályozó sémára.

Hogyan tovább?

Clara nagy lelkesedéssel mesélte gyógyulásának történetét a gyülekezetben. Arra számított, hogy a tesók vele együtt örülnek majd, de ami történt, az felért egy újabb bántalmazással. Amikor keresztény közösségben utasítanak vissza bennünket, az a családban történt abúzushoz hasonló sebeket okoz. 

Hogyan lépett tovább Clara az Istennel való kapcsolatában? Ez is egy izgalmas történet.

Bántalmazott embereknek pedig érdemes megvizsgálni, hogy a gyülekezetük nem pont egy abuzív gyülekezet-e. Itt van erre egy teszt, ami segít eldönteni:

http://keresztenylelkiabuzus.blogspot.hu/2013/01/abuziv-e-gyulekezeted.html

Sajnos, ahogy sérült emberek a sérülésüknek megfelelő bántalmazó házastársat választanak sok esetben, ugyanígy kötődhetnek egy bántalmazó közösséghez, mivel még mindig ez a biztonságos számukra. Ezt már ismerik, és ha rossz, akkor is jobb, mint az ismeretlen.

Nagy bátorság kell hozzá, hogy felismerve ezt elhagyjuk a gyülekezetünket, de enélkül nincs teljes gyógyulás.

Köszönet

Köszönetemet szeretném kifejezni

Schlingloff Sándornak, akinek a szolgálata megmentette az életemet, és megmutatta, hogy lehet Istenről másképpen gondolkozni, mint amit addig tanultam.

Fűtő Róbertnek, aki megmutatta, hogy milyen egy alázatos, Isten szíve szerint való férfiú, és élete sokak számára példaértékű.

Dr. Hélisz Katalinnak, akitől megtanultam, hogy milyen az a tisztelet, amivel Isten viszonyul az emberhez.

Bödő Sándornak, aki Magyarországon elindította, és vezeti a Nyitott Szív szolgálatot, és a csoportvezető társaimnak, akik által megismertem Isten irgalmas szívét a gyakorlatban. Valamint sok-sok névtelen, de annál fontosabb embernek, akik bizalommal osztották meg velem az életüket, és akik nélkül ez a könyv nem születhetett volna meg.

Köszönettel tartozom még a Fiamnak, aki bibliai ismereteivel támogatta könyvem megírását.

Végül, de nem utolsó sorban hálás vagyok Hegyesi-Kovács Katalinnak, és írótársaimnak, akiknek biztatása megadta az utolsó lendületet a befejezéshez.

Akinek viszont mindannyian mindent köszönhetünk, az a Megsebzett Gyógyító.

Hol állok?

Clara 12 alkalmat töltött az útitársaival, de az utazás itt nem fejeződött be. Megismerte az útitervet, amit Mennyei Atyja készített számára, és félve ugyan, de kinyújtotta a kezét, hogy megfoghassa, és soha többé ne engedje el. Tudta, hogy az élete már nem lesz többé olyan, mint volt, mert megismerte a Megsebzett Gyógyítót. Kezdi látni az összefüggéseket, és néhány "miért?" kérdésére is választ kapott, de hosszú út áll még előtte. Kapott egy másik szemüveget, amin keresztül nézheti a világot, és ez már lényegesen tisztább kép. Az érzelmei még labilisak, de a hite szilárd. Megértette, hogy mit jelent a kősziklán állni, és bátrabban néz szembe a viharokkal. A körülményei nem javultak meg. Nem beszélhetünk klasszikus értelemben vett "happy end"-ről, de visszakapta a méltóságát, ami alanyi jogon jár mindenkinek, és felemelt fejjel folytathatja útját. Megtanult nemet mondani, és megálljt parancsolni a bántalmazóinak. Nem egy védtelen romos tanya már, ahol szabadon pusztíthat az ellenség, hanem egy bevehetetlen vár, aminek szilárdan állnak a falai.

A Nyitott Szív kurzus célja, hogy meglássuk, és megértsük Isten tervét az életünkre, miközben érezhetjük a Krisztus test karjait, ahogy gondoskodnak rólunk, és együtt éreznek velünk. Egy félholtra vert báránynak erre van szüksége, és nem bölcs tanácsokra.

Ha esetleg magadra ismertél a történetben, vagy kísérteties hasonlóságokat látsz a saját életedben, kérj, és főként fogadj el segítséget!

Csalódni is tudni kell!

Amikor Liz feladta a házi feladatot a csalódási leltárról, Clara arra gondolt, hogy rövidebb lenne a lista, ha azokat az embereket kellene felsorolni akikben nem csalódott. Egy kezén meg tudta volna számolni őket. De a vége mégis mindig az lett, hogy Istenben csalódott alapvetően. Bárkire, vagy bármilyen eseményre gondolt, mindig úgy érezte, hogy Ő közbeléphetett volna, de nem tette. Egész sokáig úgy érezte, hogy nem fontos az Atyának. Aztán kezdett gyanakodni, hogy kifejezetten szívatja az Úr. De miért tenne ilyet egy szerető Isten, aki az életét adta érte? Sehogy nem állt össze a kép. Derengett neki valami arról, hogy a hit egy folyamatos harc, de nem értette pontosan, hogy ki harcol kivel. Azt is hallotta már, hogy a Teremtővel csak a pusztában lehet személyesen találkozni, mert a világ zajában nem halljuk a szelíd hangot. A nagy találkozás mégis más volt, mint ahogy elképzelte.

Szeretnéd tudni, hogy milyen volt Clara találkozása az élő Istennel? Valójában erre nincsenek szavak, de a Jó Hír, hogy ez Veled is bármikor megtörténhet Kedves Olvasóm, ha a szívedben felkészültél A Nagy Találkozásra. Garantálom, hogy soha nem fogod elfelejteni az első alkalmat. Csak arra vigyázz, hogy ne váljon megszokottá ez a csodálatos kapcsolat.

A helyreállás 7 lépése

Eljött az utazásunk 10. állomása, amikor ideje szembe néznünk a bántalmazókkal. Jó példa erre József története, aki mielőtt felfedte volna kilétét a testvérei előtt, alaposan próbára tette őket. Neked is meg kell vizsgálnod, hogy biztonságos-e a bántalmazókkal találkozni. Erre szolgál a 7 alapelv, amit elolvashattok majd a könyvemben.

Clara arra a döntésre jutott, hogy számára még nem biztonságos ez a találkozás. De vajon ez végleges? A könyv végén ez is kiderül.

Te kivel azonosítod magad?

Clara a "Tékozló fiú" történetét hallgatva, tisztán látta, hogy ő az idősebb fiú. Nem értette, hogy Isten miért mindig másnak ad mindent. Róla megfeledkezett? Pedig egész életét azzal töltötte, hogy Isten kedvében járjon, és valahogy megszerezze végre a jóindulatát, de hiába. Minél jobban igyekezett, annál távolabb került Tőle, míg végül közölte, hogy elege van. Lehet, hogy Isten szereti, de neki ebből semmi haszna nincsen, úgyhogy végzett Vele. Ezentúl megy a maga útján, és nem érdekli, hogy tetszik-e ez az Atyának, vagy sem.

De most ez az ezerszer hallott történet más jelentést kapott.

Kíváncsi vagy, hogy mitől változott meg Clara hozzáállása Istenhez?

Hamarosan elolvashatod.

Nőnek születtél

Clara nézte a kérdéseket, és gondolatai a múltba repítették. Hányszor, de hányszor éltek vissza azzal, hogy sosem volt védelmezője! A legtöbbször pont azok, akiket Isten arra rendelt, hogy őt védjék. Először az apja. Eszébe jutott egy történet. Az utcán sétáltak, és elment mellettük egy csinos nő. 

- Jó ez a csaj - fordult hátra az apja, de ezt is unja valaki - mondta gúnyosan. Clara még iskolába sem járt, de megfogadta, hogy őt senki nem fogja megunni. Ezért kapcsolataiban rendkívül szeszélyesen viselkedett. Hol olyan volt, mint egy földre szállt angyal, hol meg inkább egy tomboló szélviharra emlékeztetett. Olyankor nem nézte, hogy mit pusztít el maga körül. Aztán sorra megvizsgálta a férfiakat, akikkel az élet összehozta. Egy sem volt köztük, aki ne bántalmazta volna. Egyedül a nagyapja bánt vele szeretettel és védelmezőn, de ő már évekkel Barbie születése előtt meghalt. Az első férje előtt nem voltak titkai. Nyitott könyv volt az élete. Férje halála után tudta meg, hogy ez bizony egyáltalán nem volt kölcsönös. Azóta még nem született olyan férfi erre a földre, akivel őszinte lett volna.

Sokszor nem is tudjuk, hogy miért teszünk olyan dolgokat, amikkel ártunk magunknak is, és a környezetünknek is. A bántalmazott emberek kivétel nélkül tovább adják a bántalmazást, de nagyon ritkán vannak ennek tudatában. Ezért kell megtalálni a gyökereket, szembe nézni a sérülésünkkel, ha kell bocsánatot kérni, és új alapokra helyezni a kapcsolatainkat. Csak így tudjuk örömmel megélni, hogy Isten "férfiúvá és asszonnyá" teremtett minket.

Te milyen álarcot viselsz?

- A sérült emberek túlélésük érdekében különféle álarcot viselnek. Ezek valamikor jó szolgálatot tettek, de ideje levenni őket, ha valóban szabadon akarunk élni - kezdte Sarah a kiscsoportos beszélgetést. Az én álarcom a "jókislány" volt, amíg fel nem ismertem. Igyekeztem mindig minden körülmények között megfelelni az emberek elvárásainak, és próbáltam láthatatlan lenni. A szüleim sokat veszekedtek, és én már nagyon korán megtanultam, hogy velem nem lehet gondjuk, mert akkor mindketten rajtam töltik ki a haragjukat. Ezért jó tanuló, szorgalmas,csendes gyerek voltam, és sokat segítettem Anyukámnak a házi munkában . Aztán Isten szembesített vele, hogy ideje azzá válnom, akivé Ő tervezett. Először is fel kellett vállalnom a konfliktusokat, és elő kellett bújnom a rejtekhelyemről.

- Ki ismerte még fel a saját jelmezét?

Szeretnétek megtudni, hogy milyen álarcokat viselnek az emberek? Clara is felismerte a sajátját. Elolvashatjátok a kapcsolatainkról szóló fejezetben.

A vadvízi evezés

Clara számára az utazás már inkább vadvízi evezéshez kezdett hasonlítani. Amikor kénytelen volt szembe nézni a haragjával, figyelemre méltó felfedezéseket tett a saját lelkével kapcsolatban. A Biblia így ír erről: "Ne fizessetek senkinek rosszal  a rosszért. Arra legyen gondotok, ami minden ember szemében jó. Ha lehetséges, amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben. Ne álljatok bosszút önmagatokért, szeretteim, hanem adjatok helyet az Ő haragjának, mert meg van írva: Enyém a bosszúállás, én megfizetek - így szól az Úr. Sőt, ha éhezik ellenséged, adj ennie, ha szomjazik, adj innia; mert ha ezt teszed, parazsat gyűjtesz a fejére. Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat a jóval." (Róm. 12,17-21)

Gyakran a kegyetlenül bántalmazott áldozatok csöndben vannak, mert arra tanították őket, hogy tisztelniük kell apjukat és anyjukat. Ez volt az az ige, amiért Clara a legjobban neheztelt Istenre, de ezt magába fojtotta, és inkább távol maradt Tőle.

Mit tanult meg Clara a haragról, és ez hogyan járult hozzá a gyógyulásához? Megtudhatjátok majd a haraggal kapcsolatos fejezetből.

A szégyen

- Iskolás koromban gyakran előfordult, hogy nem mertem levetkőzni tesi órán, mert szégyelltem a verés nyomait. Indokolt volt ez a szégyen? - kérdezte Clara.

"A szégyen több mint egy kellemetlen érzés" - írja az Útikalauz. Szabályosan megmérgezheti az életünket. Valahogy így!

Mérgező szégyen

Ott voltam fogantatásodkor
Anyád szégyenének noradrenalinjában
A magzatvízben ott éreztél engem
Rád törtem, mielőtt beszélni tudtál volna
Mielőtt értettél
Mielőtt bármilyen tudásod lett volna
Rád törtem, amikor járni tanultál
Amikor védtelen voltál és kiszolgáltatott
Amikor sebezhető voltál és rászoruló
Mielőtt határaid lettek volna.
MÉRGEZŐ SZÉGYEN A NEVEM.

Rád törtem, amikor mágikus voltál
Mielőtt tudtad volna, ott voltam
Megsértettem a lelkedet
Átszúrtalak legbelső csírádig
Azt az érzést keltettem benned, hogy hibás vagy és károsodott
A bizalmatlanság, csúnyaság, butaság, kétség, értéktelenség, kisebbrendűség, méltatlanság érzését hoztam rád.
Azt éreztettem veled, hogy más vagy
Azt mondtam, hogy valami baj van veled
Beszennyeztem hasonlatosságodat az Istenhez
MÉRGEZŐ SZÉGYEN A NEVEM.

A lelkiismeret előtt léteztem
A bűntudat előtt
Az erkölcs előtt
Én vagyok a legerősebb érzelem
Én vagyok a belső hang, amely megvető szavakat suttog
Én vagyok a belső szorongás, amely átcikázik rajtad
Minden értelmi előkészület nélkül
MÉRGEZŐ SZÉGYEN A NEVEM.

Titokban élek
A sötétség, depresszió és csüggedés mély sötét partjain
Mindig felsettenkedek hozzád, elcsíplek, amikor
őrizetlen vagy, besurranok a hátsó ajtón
Hívatlanul, nem kívántan.
Elsőként érkeztem
Ott voltam az idő kezdetén
Ádám atyával és Éva anyával
Káin bátyával
Ott voltam Bábel tornyánál és a betlehemi gyermekgyilkosságnál
MÉRGEZŐ SZÉGYEN A NEVEM.

Jövök "szégyentelen" gondozóktól, elhagyatottságból, nevetségességből, visszaélésből, elhanyagoltságból, tökéletesítő rendszerekből.
Erőt nyerek a szülői düh sokkoló erejéből
A testvérek kegyetlen megjegyzéseiből
Más gyerekek gúnyoló megalázásából
A tükörbeli visszaverődések félszegségéből
A tapogatásból, ami csiklandozó és félelmet kelt
A pofonból, a csípésből, a megrázásból, ami eltépi a bizalmat
Megerősödöm
A rasszista Szexuális kultúrától
A vallásos bigottak igazságosságának megvetésétől
Az iskolázás félelmeitől és nyomásaitól
A nem működő családi rendszerek sokgenerációs szégyenétől
MÉRGEZŐ SZÉGYEN A NEVEM.

Át tudom alakítani az asszonyt, a zsidót, a fekete bőrűt, a homoszexuálist, a keleti embert, az értékes gyermeket
Szajhává, bibsivé, niggerré, buzivá, füstös cigánnyá, önző kis fattyúvá.
Tartós fájdalmat hozok
Fájdalmat ami nem múlik el
Én a vadász vagyok, aki rád cserkészik éjjel, nappal
Mindennap mindenütt
Nincsenek határaim
Megpróbálhatsz elrejtőzni tőlem
De nem tudsz
Mert benned lakom
Elérem, hogy reménytelennek érezd magad
Mint ahol nincs kiút
MÉRGEZŐ SZÉGYEN A NEVEM.

Fájdalmam olyan elviselhetetlen, hogy át kell adj belőle másnak
Ellenőrzéssel, tökéletesítéssel, megvetéssel, kritikával, hibáztatással, irigységgel, bírálattal, hatalommal és dühvel,
Fájdalmam olyan átható
Hogy el kell fedjél szenvedélyekkel,
Merev szabályokkal, kiéléssel és tudattalan én-védelemmel.
Fájdalmam olyan átható,
Hogy el kell fásulj, hogy többé ne érezz engem
Meggyőztelek, hogy elmentem, hogy nem létezem,
Akkor hiányt és ürességet tapasztalsz
MÉRGEZŐ SZÉGYEN A NEVEM.

A ko-dependencia magva vagyok
Én vagyok a szellemi csőd
Az abszurditás logikája
A kényszer ismétlése
Én vagyok a bűn, az erőszak, a vérfertőzés, a megerőszakolás
Én vagyok a falánk lyuk, ami a szenvedélyeket hajtja
Én vagyok a kielégítetlenség és a kéj
Én vagyok Ahasvérus a Bolygó Zsidó,
Wagner Bolygó Hollandija
Dosztojevszkij odúlakója, Kierkegaard csábítója,
Goethe Faustja
Abból, aki vagy azzá csavarlak, amit teszel és amid van
Megölöm a lelked és nemzedékeknek adsz át engem
MÉRGEZŐ SZÉGYEN A NEVEM.

(Leo Booth/John Bradshaw: Toxic Shame)

A levél

Clara nehezen szánta rá magát a levélírásra, de megfogadta, hogy ami rajta múlik, azt megteszi a gyógyulása érdekében.

A feladat, hogy összeszedje a gondolatait, és újra szembesüljön az őt ért bántalmazással, ráadásul úgy, ahogy Isten látja, nagyon nehéz volt számára, de ahogy elkezdte az írást, előjöttek a gyermekkori érzések, félelmek, elhagyatottság, fenyegetettség, a testvére iránt érzett irigység, mert őt bezzeg szerették, értéktelenség és az állandó menekülési kényszer, ami végül a korai házassághoz vezetett. Nem engedhette meg magának, hogy gyerek legyen. Nem ölelték meg, nem ismerték el, nem vigasztalták meg, ha sírt, sőt még azért is megverték. Emiatt folyamatosan függőségi viszonyba került, és további bántalmazás áldozatává vált. A gyerekkorából képtelen volt a jó dolgokra emlékezni, pedig biztos, hogy voltak. Egész életét adási kényszerben töltötte, és nem tudott elfogadni. Ez lényegében lehetetlenné tette az Istennel való kapcsolatát, hiszen Istennek semmit nem lehet adni.

Magadra ismertél? Akkor olvasd el, hogy Clara hogyan tanult meg elfogadni.

Emlékkövek

Liz a csoporthoz fordult:

- Akkor most összegezzük, hogy hol tartunk. 
Visszamerészkedtünk a gyermekkorunk fájdalmas történeteihez. Szembe néztünk a sérüléseinkkel. Felmértük a kárunkat, és elgyászoltuk. Felépítettük a falainkat, hogy kívül tartsa a nem kívánatos személyeket, és tettünk rá kaput, hogy beengedhessük a biztonságosakat.

Kinyitotta az asztalon fekvő faragott dobozt, ami telis tele volt szebbnél szebb kövekkel. 

- Válasszatok magatoknak egy követ, és ha kell, minden nap hordjátok magatoknál, hogy emlékezzetek! Nem vagytok már kiszolgáltatottak a bántalmazóitoknak. Azért építettünk falakat, hogy megvédjen minket a támadóktól.

Most pedig tovább lépünk, mert ideje megismerni, elfogadni és megszeretni a bennünk élő gyermeket.

Te, Kedves Olvasóm, vajon ismered a benned élő gyermeket? Milyen érzéseid vannak vele kapcsolatban? Szégyenled? Idegesít? Sajnálod?

Egy dolgot tudnod kell! Soha nem kerülhetsz közelebb Istenhez, mint amennyire ez a kisgyermek engedi. Ha még mindig félelemben él, ez távol fog tartani téged a szeretettől, de a tökéletes szeretet kiűzi a félelmet.

Ki vagyok?

Clara sokszor tette fel magának ezt a kérdést:
- Ki vagyok én valójában?

Gyerekkorában otthon úgy bántak vele, mint egy cseléddel. Az iskolában sem volt népszerű, mert nem volt farmerja, magnója, lemezjátszója. Amikor férjhez ment, eleinte ünnepelt hercegnő volt, aztán fizetetlen cseléd, aki ráadásul eltarthatta a férjét. A pályaválasztása sem volt a legszerencsésebb. Pszichológus és újságíró szeretett volna lenni, de apja kigúnyolta ezért, és gyakran ismételgette. 

-Ingyenélő akarsz lenni? Inkább válassz valami jól fizető állást. Clara is hajlott erre a megoldásra, mert nem akarta sokáig hallgatni, hogy "amíg az én házamban laksz, és az én kenyeremet eszed, azt csinálod, amit mondok". Ezért választotta a közgazdasági pályát. Évekig könyvelésből élt, de utálta. Aztán főállású anya lett. Szerette a gyerekeit, de az önbizalma a béka ülepe alatt volt. Ezért aztán egész életében képezte magát, mindig új dolgot akart tanulni, és voltak is sikerei, de ez sem töltötte be a benne lévő űrt.

Aztán itt az utazáson szembesült a valódi kérdéssel:

- Kié vagy?

Kedves Olvasóm, nem az a helyes kérdés, hogy ki vagy, hanem az, hogy KIÉ vagy? Ennek a világnak csak 2 ura van. Az egyiket választani kell, és ha ezt nem teszed meg, automatikusan a másiké maradsz. Ha azt hiszed, hogy önmagadé vagy, önbecsapásban élsz.

Újjáépítés

Clara eljutott odáig, hogy szembenézett a leguralkodóbb sémájával, az önfeláldozással.

Már tudta hogyan és miért alakult ki, de most hogyan tovább?

"Milyen nehéz az elhallgatást megtörni, és úgy nézni a dolgokra, amint vannak! Mi az ára annak, ha tagadásban élünk?" (Nyitott Szív Útikalauz 40. oldal).

Szembe kell néznie azzal a rombolással, amit a gyerekkorában elszenvedett sérülései okoztak a felnőtt Clarának. Még ízlelgeti a szavakat:

- Jogod van a falaidhoz! Nem hagyhatod, hogy bárki szabadon portyázzon a magánterületeden!

Milyen kár, hogy nem hallotta ezt évekkel ezelőtt! Mennyi szenvedéstől mentesült volna!

A szüleinek nem mert nemet mondani, pedig tudta, hogy lerombolják a kapcsolatát a gyerekeivel. Félt, hogy ha nem látogatja őket, akkor a gyerekeitől is ezt fogja visszakapni. Pedig pont így távolodtak el egymástól. A gyerekei szemében ő egy jelentéktelen személy, akinek az érdeke egyáltalán nem fontos. Nehéz volt ezzel szembenéznie, de volt egy kőszikla, amin már szilárdan állt. Van Valaki, akinek ő annyira értékes, hogy az életét adta érte, és aki őt úgy látja már, amilyenné válni fog, ha az út végére ér.

Értéktelennek érzed magad? Téged is kiraboltak, és megfosztottak a méltóságodtól? A JÓ HÍR, hogy a megoldás közelebb van, mint gondolnád. Én megtaláltam ezen az utazáson, és erről szól a könyvem, hogy bárki megtalálhassa, aki csak keresi.

A közösség ereje

Clara az értéktelenség érzésével nőtt fel. Gyakran gondolt rá, ha eltűnne, nem is keresné senki.

Persze ez nyilván csak az ő gyermeki fejében volt így, de nem talált olyan közösséget, ahol érezte, hogy elfogadják.

Otthon mindig elégedetlenek voltak vele. Az iskolában sem nagyon barátkozott, mert a gyerekek olyanok, mint a vadak. Megérzik a vér szagát, és támadnak. Clarának pedig nem volt védelmezője. Egy-egy tanár próbált neki segíteni, és ezért nagyon hálás volt. Rajtuk kívül pedig az iskola orvosa. Ő látta Clara sérüléseit, tudta, hogy otthon brutálisan verik, de nem sokat tehetett abban az időben. Ez a család belső ügye volt, hogy milyen elvek szerint nevelik a gyereküket. 

Clara járt templomba is, de itt sem hallott mást, csak azt, hogy minden ember gonosz.

Később a munkahelyén a félelem és a besúgó rendszer uralkodott.

De itt ezen az utazáson valami olyat kapott, amire mindenki vágyik alanyi jogon. Meghallgatták, megértették és elfogadták egymást az útitársak. Végre kezdte elhinni, hogy értékes, és nem a teljesítménye alapján bánik vele Isten, hanem a helyzete szerint. Az ő pozíciója már nem lesz sem több sem kevesebb, bármit tesz, hiszen ő a Királyok Királyának Szeretett Lánya. A világ legédesebb szavai voltak ezek egy megsebzett szív számára.

Ja, hogy ezt már ezerszer hallotta előtte? Igen, a fejében ott volt gondolat formájában, de az eddigi közösségek mindent elkövettek, hogy ez csak egy gondolat maradjon, ezen az utazáson viszont úgy éltek, mint az őskeresztények: mindenük közös volt.

Menekülés az álmok birodalmába

Hányszor álmodozott arról, hogy egyszer csengetnek, és eljönnek érte az Igazi Szülei! Bejönnek, közlik, hogy tévedés történt, a kórházban elcserélték a gyerekeket, és most magukkal viszik Clarát a palotájukba, mert ő egy hercegnő. Ezerszer lejátszotta, és egyre jobban kiszínezte a történetet, hogy egyáltalán túlélje valahogy a napokat. Semmi más nem érdekelte csak a könyvek. Amikor olvasott, el tudta felejteni minden bánatát. Általános iskolás korában naponta olvasott el egy regényt. Heti látogatója volt a könyvtárnak.

Most pedig kiderül, hogy amiről álmodott az a valóság, és ráadásul még szebb, mint ahogy elképzelte.

A szülei fizikailag ugyan tényleg a szülei, de van egy szerető Apukája, aki együtt sírt vele, amikor megalázták, szíjjal verték, és soha egy percre sem hagyta magára. Miért engedte meg, hogy mindez megtörténhessen? Ez már egy másik történet.

Itt a tanfolyamon találkozott először azzal a szeretettel, amiről a Biblia ír. Itt tényleg mindenük közös volt. Egyek voltak a fájdalomban és a gyógyulás örömében. Igazi testvérekre talált Clara.

Elgyászolta a gyerekkorát, és ideje volt tovább lépni.

Az önismeret útján

A Nyitott Szív tanfolyam nyitottá tette Clarát, hogy megismerje az életét uraló erőket.

Mindig úgy érezte, hogy valami baj van vele, és tudni akarta, hogy ez honnan ered.

Lázasan kutatott az emlékei között, hogy rátaláljon csak egyetlen esetre, amikor megdicsérték a szülei.

Anyjával kapcsolatban talált egy ilyet 6 éves korából, de Apjától sosem kapott elismerést, vagy legalábbis nem emlékszik ilyenre. Bármit tett, csak az volt a reakciója, hogy lehetne ennél jobb is.

Az interneten keresgélve rátalált egy érdekes előadás sorozatra, ami a sémákról szólt. Az egyiknél hirtelen magára ismert. Mintha az előadó az ő életéről beszélt volna, annyira tökéletesen illett rá a diagnózis.

Mi volt az az egyetlen eset, amikor Clarát megdicsérték? Hamarosan olvashatjátok, és fény derül arra is, hogy melyik sémát ismerte fel Clara a saját életére vonatkozóan.

Sebeink

Clara számára ez az utolsó év annyi tapasztalatot hozott, mint az előző 50 együttvéve.

Amikor hallgatta az irgalmas samaritánus történetét, rögtön tudta, hogy ő itt a sebesült, aki képtelen magán segíteni, de elhatározta, hogy mindent megtesz a gyógyulásáért, ami rajta múlik.

Az utazás első állomásán mégis majdnem feladta. A szokásos "mutatkozzunk be, és mondjuk el amit fontosnak tartunk magunkról" körben Sarah szó szerint bele fojtotta a szót. Igazából nem is rá haragudott, hanem szokás szerint Istenre. Nem is szólt hozzá aznap egyetlen témához sem. Liz, Sarah csoportvezető társa észre is vette, hogy visszavonult, de Clara nem mondta el, hogy mi bántja. Hozzá szokott már, hogy ő nem fontos. 

- Uram, miért hoztál ide, ha még Te sem vagy rám kíváncsi? Bezzeg Marie 20 percig locsoghatott a semmiről!

Rendben, adok "ezeknek" még egy esélyt, és Neked is egy utolsót Istenem!

A történéseket a sérüléseinken keresztül értékeljük, és ez sokszor vezet tévútra minket. Clara is rájön erre, és mégis folytatja az utazást a Megsebzett Gyógyítóval, ami még sok viszontagsággal jár, de egyre tisztábban látja saját magát és kezdi megérteni, hogy miért alakult szinte forgatókönyv szerint az élete. Rájön arra is, hogy ezt a forgatókönyvet először a szülei, aztán más tekintély személyek írták a számára, és felismeri a sémákat, amik mentén alakult a sorsa. 

Van egyáltalán valaki, aki át tudja írni ezt a forgatókönyvet?

A könyv végén megtudjuk.

A fájdalmas múlt

Clara zaklatottan bandukolt haza felé. 

A feladat, hogy osszanak meg a csoportban egy gyermekkori történetet, amikor valaki bántalmazta őket, mélyen elrejtett titkok ajtaját nyitotta fel. Amikor 16 évesen megszökött otthonról, úgy gondolta, hogy végleg lezárta életének ezt a fájdalmas fejezetét. Most viszont rákényszerült, hogy szembe nézzen a farkassal.

- Gyerekkor? - gondolta magában. Hát éveim számát tekintve nekem is volt ilyen, de.......

Már a születésekor se szerették a szülei. Nem voltak készen egy gyerek fogadására. Megszokták, hogy körülöttük mindenki azt teszi amit mondanak, mert különben a tornádó csak enyhe tavaszi szellő ahhoz képest, amivel a bátor illető szemben találja magát.

Clara viszont úgynevezett nehéz csecsemő volt. Felcserélte a nappalt az éjszakával, és megállás nélkül végig is sírta, amitől a szülei teljesen kiborultak. Ez volt az első megoldhatatlan feladat a számukra, amikor nyilvánvalóvá vált a tehetetlenségük. 

Persze lehet, hogy egyszerűen csak éhes volt, mert Anyjának elvei voltak. Az egyik ilyen, hogy éjjel nem eszünk. Nappal is csak 4 óránként óramű pontossággal. Abban az időben sokan gondolkodtak így. Nehogy már a büdös kölyök határozza meg a család életét. Még valami kis elkényeztetett uralkodó lesz belőle! Apja, aki a gúnyolódáson és a dühkitörésen kívül nem igazán volt képes érzelmeket nyilvánítani, gyakran mondogatta:

- A nagyszüleid szeretete csak majom szeretet, de mi a javadat akarjuk. Azt akarjuk, hogy ember legyen belőled.

Tudom, hogy sokan vagytok, akik hasonló körülmények között nőttetek fel, és 7 lakat alatt őrzitek az emlékeiteket, de a múltat csak akkor lehet meggyógyítani, ha szembe néztek vele.

Ti talán már tudjátok, hogy mi lesz egy ilyen gyerekből, akit így neveltek, de aki még nem, elolvashatja majd az "Elég neked az én kegyelmem" című könyvemben.

A gyógyító utazás elkezdődik

"Most egy olyan utazásra indulsz el, amely az élettapasztalatok mélyére vezet. Másokkal együtt teszed meg ezt az utazást, akiknek szintén megvannak a történeteik. Lesz néhány fájdalmas útszakasz, de remélhetőleg jobban érted és értékeled majd a saját történetedet, ahogy egyre bensőségesebb kapcsolatba kerülsz az igazi Apukáddal." (részlet a Nyitott Szív Útikalauzból).

Clara dermedten ült. Számára az APA szó egyenlő volt a jeges rémülettel. Hogy lehet jó egy olyan "Apuka", aki őt egy ilyen családba engedte megszületni, majd könyörtelen férfiak markába lökte, és elvett tőle mindent, amiért egész eddigi életében dolgozott.

Ha érdekel, hogyan szelídített meg egy riadt, menekülő bárányt a Jó Pásztor, vagy esetleg magadra ismertél, és szeretnél Te is haza menni, de úgy félsz, mint Clara, akkor ez a történet Neked szól.

Az első fejezet

Az első fejezet

Clara letette a jegyzetét. Remegett a keze.

A szobában döbbent csend volt. Mindenki a szemét törölgette. Sarah tért magához először.

- Most legszívesebben átölelném a kis Clarát. Elvinném  egy áruházba, és gyönyörű ruhákat vennék neki, hogy érezze magát igazi hercegnőnek. Játékokat is vásárolnánk, aztán elmennénk egy jó étterembe ebédelni. Utána pedig megnéznénk az Állatkertet, és a napot egy kalandparkban fejeznénk be.

Szeretném, ha tudnád, hogy ami történt, az nem a te hibád. Te a felnőttek ostobaságának az áldozata voltál csupán. Nem vagy ezért felelős!

Majd a többiekhez fordult:

- Ti mit mondanátok a kicsi Clarának?

Clara történetét elolvashatjátok a hamarosan megjelenő könyvemben.

Beléptem az írók táborába

Kedves Olvasóm!

A célegyenesbe jutottam a könyvem megírásával. A hétvégén részt vettem a kreatív írás tréningen, ahol elkészült az első és utolsó oldal. :-)
A többi már gyerekjáték! Ugye? Vagy nem? Majd meglátjuk. Mindenesetre a motivációm erősebb lett, és segítséget is kaptam a csapattól. Ezúton is köszönöm nekik, és Katának.
Ez a blog lesz az útjelző, hogy rendszeresen írjak, és közzé is tegyem könyvem készültségi fokát, mert ahogy magamat ismerem, a kezdeti fellángolás után csak a kifogásokat keresném, hogy ma éppen miért hanyagoltam a folytatást.
Ha van kedvetek, gyertek velem ezen a kissé rögös, de annál szórakoztatóbb kiránduláson, és közben kedvet kaphattok ti is az íráshoz.