Clara nehezen szánta rá magát a levélírásra, de megfogadta, hogy ami rajta múlik, azt megteszi a gyógyulása érdekében.
A feladat, hogy összeszedje a gondolatait, és újra szembesüljön az őt ért bántalmazással, ráadásul úgy, ahogy Isten látja, nagyon nehéz volt számára, de ahogy elkezdte az írást, előjöttek a gyermekkori érzések, félelmek, elhagyatottság, fenyegetettség, a testvére iránt érzett irigység, mert őt bezzeg szerették, értéktelenség és az állandó menekülési kényszer, ami végül a korai házassághoz vezetett. Nem engedhette meg magának, hogy gyerek legyen. Nem ölelték meg, nem ismerték el, nem vigasztalták meg, ha sírt, sőt még azért is megverték. Emiatt folyamatosan függőségi viszonyba került, és további bántalmazás áldozatává vált. A gyerekkorából képtelen volt a jó dolgokra emlékezni, pedig biztos, hogy voltak. Egész életét adási kényszerben töltötte, és nem tudott elfogadni. Ez lényegében lehetetlenné tette az Istennel való kapcsolatát, hiszen Istennek semmit nem lehet adni.
Magadra ismertél? Akkor olvasd el, hogy Clara hogyan tanult meg elfogadni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése