Clara zaklatottan bandukolt haza felé.
A feladat, hogy osszanak meg a csoportban egy gyermekkori történetet, amikor valaki bántalmazta őket, mélyen elrejtett titkok ajtaját nyitotta fel. Amikor 16 évesen megszökött otthonról, úgy gondolta, hogy végleg lezárta életének ezt a fájdalmas fejezetét. Most viszont rákényszerült, hogy szembe nézzen a farkassal.
- Gyerekkor? - gondolta magában. Hát éveim számát tekintve nekem is volt ilyen, de.......
Már a születésekor se szerették a szülei. Nem voltak készen egy gyerek fogadására. Megszokták, hogy körülöttük mindenki azt teszi amit mondanak, mert különben a tornádó csak enyhe tavaszi szellő ahhoz képest, amivel a bátor illető szemben találja magát.
Clara viszont úgynevezett nehéz csecsemő volt. Felcserélte a nappalt az éjszakával, és megállás nélkül végig is sírta, amitől a szülei teljesen kiborultak. Ez volt az első megoldhatatlan feladat a számukra, amikor nyilvánvalóvá vált a tehetetlenségük.
Persze lehet, hogy egyszerűen csak éhes volt, mert Anyjának elvei voltak. Az egyik ilyen, hogy éjjel nem eszünk. Nappal is csak 4 óránként óramű pontossággal. Abban az időben sokan gondolkodtak így. Nehogy már a büdös kölyök határozza meg a család életét. Még valami kis elkényeztetett uralkodó lesz belőle! Apja, aki a gúnyolódáson és a dühkitörésen kívül nem igazán volt képes érzelmeket nyilvánítani, gyakran mondogatta:
- A nagyszüleid szeretete csak majom szeretet, de mi a javadat akarjuk. Azt akarjuk, hogy ember legyen belőled.
Tudom, hogy sokan vagytok, akik hasonló körülmények között nőttetek fel, és 7 lakat alatt őrzitek az emlékeiteket, de a múltat csak akkor lehet meggyógyítani, ha szembe néztek vele.
Ti talán már tudjátok, hogy mi lesz egy ilyen gyerekből, akit így neveltek, de aki még nem, elolvashatja majd az "Elég neked az én kegyelmem" című könyvemben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése