Liz a csoporthoz fordult:
- Akkor most összegezzük, hogy hol tartunk.
Visszamerészkedtünk a gyermekkorunk fájdalmas történeteihez. Szembe néztünk a sérüléseinkkel. Felmértük a kárunkat, és elgyászoltuk. Felépítettük a falainkat, hogy kívül tartsa a nem kívánatos személyeket, és tettünk rá kaput, hogy beengedhessük a biztonságosakat.
Visszamerészkedtünk a gyermekkorunk fájdalmas történeteihez. Szembe néztünk a sérüléseinkkel. Felmértük a kárunkat, és elgyászoltuk. Felépítettük a falainkat, hogy kívül tartsa a nem kívánatos személyeket, és tettünk rá kaput, hogy beengedhessük a biztonságosakat.
Kinyitotta az asztalon fekvő faragott dobozt, ami telis tele volt szebbnél szebb kövekkel.
- Válasszatok magatoknak egy követ, és ha kell, minden nap hordjátok magatoknál, hogy emlékezzetek! Nem vagytok már kiszolgáltatottak a bántalmazóitoknak. Azért építettünk falakat, hogy megvédjen minket a támadóktól.
Most pedig tovább lépünk, mert ideje megismerni, elfogadni és megszeretni a bennünk élő gyermeket.
Te, Kedves Olvasóm, vajon ismered a benned élő gyermeket? Milyen érzéseid vannak vele kapcsolatban? Szégyenled? Idegesít? Sajnálod?
Egy dolgot tudnod kell! Soha nem kerülhetsz közelebb Istenhez, mint amennyire ez a kisgyermek engedi. Ha még mindig félelemben él, ez távol fog tartani téged a szeretettől, de a tökéletes szeretet kiűzi a félelmet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése