A levél

Clara nehezen szánta rá magát a levélírásra, de megfogadta, hogy ami rajta múlik, azt megteszi a gyógyulása érdekében.

A feladat, hogy összeszedje a gondolatait, és újra szembesüljön az őt ért bántalmazással, ráadásul úgy, ahogy Isten látja, nagyon nehéz volt számára, de ahogy elkezdte az írást, előjöttek a gyermekkori érzések, félelmek, elhagyatottság, fenyegetettség, a testvére iránt érzett irigység, mert őt bezzeg szerették, értéktelenség és az állandó menekülési kényszer, ami végül a korai házassághoz vezetett. Nem engedhette meg magának, hogy gyerek legyen. Nem ölelték meg, nem ismerték el, nem vigasztalták meg, ha sírt, sőt még azért is megverték. Emiatt folyamatosan függőségi viszonyba került, és további bántalmazás áldozatává vált. A gyerekkorából képtelen volt a jó dolgokra emlékezni, pedig biztos, hogy voltak. Egész életét adási kényszerben töltötte, és nem tudott elfogadni. Ez lényegében lehetetlenné tette az Istennel való kapcsolatát, hiszen Istennek semmit nem lehet adni.

Magadra ismertél? Akkor olvasd el, hogy Clara hogyan tanult meg elfogadni.

Emlékkövek

Liz a csoporthoz fordult:

- Akkor most összegezzük, hogy hol tartunk. 
Visszamerészkedtünk a gyermekkorunk fájdalmas történeteihez. Szembe néztünk a sérüléseinkkel. Felmértük a kárunkat, és elgyászoltuk. Felépítettük a falainkat, hogy kívül tartsa a nem kívánatos személyeket, és tettünk rá kaput, hogy beengedhessük a biztonságosakat.

Kinyitotta az asztalon fekvő faragott dobozt, ami telis tele volt szebbnél szebb kövekkel. 

- Válasszatok magatoknak egy követ, és ha kell, minden nap hordjátok magatoknál, hogy emlékezzetek! Nem vagytok már kiszolgáltatottak a bántalmazóitoknak. Azért építettünk falakat, hogy megvédjen minket a támadóktól.

Most pedig tovább lépünk, mert ideje megismerni, elfogadni és megszeretni a bennünk élő gyermeket.

Te, Kedves Olvasóm, vajon ismered a benned élő gyermeket? Milyen érzéseid vannak vele kapcsolatban? Szégyenled? Idegesít? Sajnálod?

Egy dolgot tudnod kell! Soha nem kerülhetsz közelebb Istenhez, mint amennyire ez a kisgyermek engedi. Ha még mindig félelemben él, ez távol fog tartani téged a szeretettől, de a tökéletes szeretet kiűzi a félelmet.

Ki vagyok?

Clara sokszor tette fel magának ezt a kérdést:
- Ki vagyok én valójában?

Gyerekkorában otthon úgy bántak vele, mint egy cseléddel. Az iskolában sem volt népszerű, mert nem volt farmerja, magnója, lemezjátszója. Amikor férjhez ment, eleinte ünnepelt hercegnő volt, aztán fizetetlen cseléd, aki ráadásul eltarthatta a férjét. A pályaválasztása sem volt a legszerencsésebb. Pszichológus és újságíró szeretett volna lenni, de apja kigúnyolta ezért, és gyakran ismételgette. 

-Ingyenélő akarsz lenni? Inkább válassz valami jól fizető állást. Clara is hajlott erre a megoldásra, mert nem akarta sokáig hallgatni, hogy "amíg az én házamban laksz, és az én kenyeremet eszed, azt csinálod, amit mondok". Ezért választotta a közgazdasági pályát. Évekig könyvelésből élt, de utálta. Aztán főállású anya lett. Szerette a gyerekeit, de az önbizalma a béka ülepe alatt volt. Ezért aztán egész életében képezte magát, mindig új dolgot akart tanulni, és voltak is sikerei, de ez sem töltötte be a benne lévő űrt.

Aztán itt az utazáson szembesült a valódi kérdéssel:

- Kié vagy?

Kedves Olvasóm, nem az a helyes kérdés, hogy ki vagy, hanem az, hogy KIÉ vagy? Ennek a világnak csak 2 ura van. Az egyiket választani kell, és ha ezt nem teszed meg, automatikusan a másiké maradsz. Ha azt hiszed, hogy önmagadé vagy, önbecsapásban élsz.

Újjáépítés

Clara eljutott odáig, hogy szembenézett a leguralkodóbb sémájával, az önfeláldozással.

Már tudta hogyan és miért alakult ki, de most hogyan tovább?

"Milyen nehéz az elhallgatást megtörni, és úgy nézni a dolgokra, amint vannak! Mi az ára annak, ha tagadásban élünk?" (Nyitott Szív Útikalauz 40. oldal).

Szembe kell néznie azzal a rombolással, amit a gyerekkorában elszenvedett sérülései okoztak a felnőtt Clarának. Még ízlelgeti a szavakat:

- Jogod van a falaidhoz! Nem hagyhatod, hogy bárki szabadon portyázzon a magánterületeden!

Milyen kár, hogy nem hallotta ezt évekkel ezelőtt! Mennyi szenvedéstől mentesült volna!

A szüleinek nem mert nemet mondani, pedig tudta, hogy lerombolják a kapcsolatát a gyerekeivel. Félt, hogy ha nem látogatja őket, akkor a gyerekeitől is ezt fogja visszakapni. Pedig pont így távolodtak el egymástól. A gyerekei szemében ő egy jelentéktelen személy, akinek az érdeke egyáltalán nem fontos. Nehéz volt ezzel szembenéznie, de volt egy kőszikla, amin már szilárdan állt. Van Valaki, akinek ő annyira értékes, hogy az életét adta érte, és aki őt úgy látja már, amilyenné válni fog, ha az út végére ér.

Értéktelennek érzed magad? Téged is kiraboltak, és megfosztottak a méltóságodtól? A JÓ HÍR, hogy a megoldás közelebb van, mint gondolnád. Én megtaláltam ezen az utazáson, és erről szól a könyvem, hogy bárki megtalálhassa, aki csak keresi.

A közösség ereje

Clara az értéktelenség érzésével nőtt fel. Gyakran gondolt rá, ha eltűnne, nem is keresné senki.

Persze ez nyilván csak az ő gyermeki fejében volt így, de nem talált olyan közösséget, ahol érezte, hogy elfogadják.

Otthon mindig elégedetlenek voltak vele. Az iskolában sem nagyon barátkozott, mert a gyerekek olyanok, mint a vadak. Megérzik a vér szagát, és támadnak. Clarának pedig nem volt védelmezője. Egy-egy tanár próbált neki segíteni, és ezért nagyon hálás volt. Rajtuk kívül pedig az iskola orvosa. Ő látta Clara sérüléseit, tudta, hogy otthon brutálisan verik, de nem sokat tehetett abban az időben. Ez a család belső ügye volt, hogy milyen elvek szerint nevelik a gyereküket. 

Clara járt templomba is, de itt sem hallott mást, csak azt, hogy minden ember gonosz.

Később a munkahelyén a félelem és a besúgó rendszer uralkodott.

De itt ezen az utazáson valami olyat kapott, amire mindenki vágyik alanyi jogon. Meghallgatták, megértették és elfogadták egymást az útitársak. Végre kezdte elhinni, hogy értékes, és nem a teljesítménye alapján bánik vele Isten, hanem a helyzete szerint. Az ő pozíciója már nem lesz sem több sem kevesebb, bármit tesz, hiszen ő a Királyok Királyának Szeretett Lánya. A világ legédesebb szavai voltak ezek egy megsebzett szív számára.

Ja, hogy ezt már ezerszer hallotta előtte? Igen, a fejében ott volt gondolat formájában, de az eddigi közösségek mindent elkövettek, hogy ez csak egy gondolat maradjon, ezen az utazáson viszont úgy éltek, mint az őskeresztények: mindenük közös volt.

Menekülés az álmok birodalmába

Hányszor álmodozott arról, hogy egyszer csengetnek, és eljönnek érte az Igazi Szülei! Bejönnek, közlik, hogy tévedés történt, a kórházban elcserélték a gyerekeket, és most magukkal viszik Clarát a palotájukba, mert ő egy hercegnő. Ezerszer lejátszotta, és egyre jobban kiszínezte a történetet, hogy egyáltalán túlélje valahogy a napokat. Semmi más nem érdekelte csak a könyvek. Amikor olvasott, el tudta felejteni minden bánatát. Általános iskolás korában naponta olvasott el egy regényt. Heti látogatója volt a könyvtárnak.

Most pedig kiderül, hogy amiről álmodott az a valóság, és ráadásul még szebb, mint ahogy elképzelte.

A szülei fizikailag ugyan tényleg a szülei, de van egy szerető Apukája, aki együtt sírt vele, amikor megalázták, szíjjal verték, és soha egy percre sem hagyta magára. Miért engedte meg, hogy mindez megtörténhessen? Ez már egy másik történet.

Itt a tanfolyamon találkozott először azzal a szeretettel, amiről a Biblia ír. Itt tényleg mindenük közös volt. Egyek voltak a fájdalomban és a gyógyulás örömében. Igazi testvérekre talált Clara.

Elgyászolta a gyerekkorát, és ideje volt tovább lépni.

Az önismeret útján

A Nyitott Szív tanfolyam nyitottá tette Clarát, hogy megismerje az életét uraló erőket.

Mindig úgy érezte, hogy valami baj van vele, és tudni akarta, hogy ez honnan ered.

Lázasan kutatott az emlékei között, hogy rátaláljon csak egyetlen esetre, amikor megdicsérték a szülei.

Anyjával kapcsolatban talált egy ilyet 6 éves korából, de Apjától sosem kapott elismerést, vagy legalábbis nem emlékszik ilyenre. Bármit tett, csak az volt a reakciója, hogy lehetne ennél jobb is.

Az interneten keresgélve rátalált egy érdekes előadás sorozatra, ami a sémákról szólt. Az egyiknél hirtelen magára ismert. Mintha az előadó az ő életéről beszélt volna, annyira tökéletesen illett rá a diagnózis.

Mi volt az az egyetlen eset, amikor Clarát megdicsérték? Hamarosan olvashatjátok, és fény derül arra is, hogy melyik sémát ismerte fel Clara a saját életére vonatkozóan.

Sebeink

Clara számára ez az utolsó év annyi tapasztalatot hozott, mint az előző 50 együttvéve.

Amikor hallgatta az irgalmas samaritánus történetét, rögtön tudta, hogy ő itt a sebesült, aki képtelen magán segíteni, de elhatározta, hogy mindent megtesz a gyógyulásáért, ami rajta múlik.

Az utazás első állomásán mégis majdnem feladta. A szokásos "mutatkozzunk be, és mondjuk el amit fontosnak tartunk magunkról" körben Sarah szó szerint bele fojtotta a szót. Igazából nem is rá haragudott, hanem szokás szerint Istenre. Nem is szólt hozzá aznap egyetlen témához sem. Liz, Sarah csoportvezető társa észre is vette, hogy visszavonult, de Clara nem mondta el, hogy mi bántja. Hozzá szokott már, hogy ő nem fontos. 

- Uram, miért hoztál ide, ha még Te sem vagy rám kíváncsi? Bezzeg Marie 20 percig locsoghatott a semmiről!

Rendben, adok "ezeknek" még egy esélyt, és Neked is egy utolsót Istenem!

A történéseket a sérüléseinken keresztül értékeljük, és ez sokszor vezet tévútra minket. Clara is rájön erre, és mégis folytatja az utazást a Megsebzett Gyógyítóval, ami még sok viszontagsággal jár, de egyre tisztábban látja saját magát és kezdi megérteni, hogy miért alakult szinte forgatókönyv szerint az élete. Rájön arra is, hogy ezt a forgatókönyvet először a szülei, aztán más tekintély személyek írták a számára, és felismeri a sémákat, amik mentén alakult a sorsa. 

Van egyáltalán valaki, aki át tudja írni ezt a forgatókönyvet?

A könyv végén megtudjuk.

A fájdalmas múlt

Clara zaklatottan bandukolt haza felé. 

A feladat, hogy osszanak meg a csoportban egy gyermekkori történetet, amikor valaki bántalmazta őket, mélyen elrejtett titkok ajtaját nyitotta fel. Amikor 16 évesen megszökött otthonról, úgy gondolta, hogy végleg lezárta életének ezt a fájdalmas fejezetét. Most viszont rákényszerült, hogy szembe nézzen a farkassal.

- Gyerekkor? - gondolta magában. Hát éveim számát tekintve nekem is volt ilyen, de.......

Már a születésekor se szerették a szülei. Nem voltak készen egy gyerek fogadására. Megszokták, hogy körülöttük mindenki azt teszi amit mondanak, mert különben a tornádó csak enyhe tavaszi szellő ahhoz képest, amivel a bátor illető szemben találja magát.

Clara viszont úgynevezett nehéz csecsemő volt. Felcserélte a nappalt az éjszakával, és megállás nélkül végig is sírta, amitől a szülei teljesen kiborultak. Ez volt az első megoldhatatlan feladat a számukra, amikor nyilvánvalóvá vált a tehetetlenségük. 

Persze lehet, hogy egyszerűen csak éhes volt, mert Anyjának elvei voltak. Az egyik ilyen, hogy éjjel nem eszünk. Nappal is csak 4 óránként óramű pontossággal. Abban az időben sokan gondolkodtak így. Nehogy már a büdös kölyök határozza meg a család életét. Még valami kis elkényeztetett uralkodó lesz belőle! Apja, aki a gúnyolódáson és a dühkitörésen kívül nem igazán volt képes érzelmeket nyilvánítani, gyakran mondogatta:

- A nagyszüleid szeretete csak majom szeretet, de mi a javadat akarjuk. Azt akarjuk, hogy ember legyen belőled.

Tudom, hogy sokan vagytok, akik hasonló körülmények között nőttetek fel, és 7 lakat alatt őrzitek az emlékeiteket, de a múltat csak akkor lehet meggyógyítani, ha szembe néztek vele.

Ti talán már tudjátok, hogy mi lesz egy ilyen gyerekből, akit így neveltek, de aki még nem, elolvashatja majd az "Elég neked az én kegyelmem" című könyvemben.

A gyógyító utazás elkezdődik

"Most egy olyan utazásra indulsz el, amely az élettapasztalatok mélyére vezet. Másokkal együtt teszed meg ezt az utazást, akiknek szintén megvannak a történeteik. Lesz néhány fájdalmas útszakasz, de remélhetőleg jobban érted és értékeled majd a saját történetedet, ahogy egyre bensőségesebb kapcsolatba kerülsz az igazi Apukáddal." (részlet a Nyitott Szív Útikalauzból).

Clara dermedten ült. Számára az APA szó egyenlő volt a jeges rémülettel. Hogy lehet jó egy olyan "Apuka", aki őt egy ilyen családba engedte megszületni, majd könyörtelen férfiak markába lökte, és elvett tőle mindent, amiért egész eddigi életében dolgozott.

Ha érdekel, hogyan szelídített meg egy riadt, menekülő bárányt a Jó Pásztor, vagy esetleg magadra ismertél, és szeretnél Te is haza menni, de úgy félsz, mint Clara, akkor ez a történet Neked szól.

Az első fejezet

Az első fejezet

Clara letette a jegyzetét. Remegett a keze.

A szobában döbbent csend volt. Mindenki a szemét törölgette. Sarah tért magához először.

- Most legszívesebben átölelném a kis Clarát. Elvinném  egy áruházba, és gyönyörű ruhákat vennék neki, hogy érezze magát igazi hercegnőnek. Játékokat is vásárolnánk, aztán elmennénk egy jó étterembe ebédelni. Utána pedig megnéznénk az Állatkertet, és a napot egy kalandparkban fejeznénk be.

Szeretném, ha tudnád, hogy ami történt, az nem a te hibád. Te a felnőttek ostobaságának az áldozata voltál csupán. Nem vagy ezért felelős!

Majd a többiekhez fordult:

- Ti mit mondanátok a kicsi Clarának?

Clara történetét elolvashatjátok a hamarosan megjelenő könyvemben.

Beléptem az írók táborába

Kedves Olvasóm!

A célegyenesbe jutottam a könyvem megírásával. A hétvégén részt vettem a kreatív írás tréningen, ahol elkészült az első és utolsó oldal. :-)
A többi már gyerekjáték! Ugye? Vagy nem? Majd meglátjuk. Mindenesetre a motivációm erősebb lett, és segítséget is kaptam a csapattól. Ezúton is köszönöm nekik, és Katának.
Ez a blog lesz az útjelző, hogy rendszeresen írjak, és közzé is tegyem könyvem készültségi fokát, mert ahogy magamat ismerem, a kezdeti fellángolás után csak a kifogásokat keresném, hogy ma éppen miért hanyagoltam a folytatást.
Ha van kedvetek, gyertek velem ezen a kissé rögös, de annál szórakoztatóbb kiránduláson, és közben kedvet kaphattok ti is az íráshoz.