Clara nézte a kérdéseket, és gondolatai a múltba repítették. Hányszor, de hányszor éltek vissza azzal, hogy sosem volt védelmezője! A legtöbbször pont azok, akiket Isten arra rendelt, hogy őt védjék. Először az apja. Eszébe jutott egy történet. Az utcán sétáltak, és elment mellettük egy csinos nő.
- Jó ez a csaj - fordult hátra az apja, de ezt is unja valaki - mondta gúnyosan. Clara még iskolába sem járt, de megfogadta, hogy őt senki nem fogja megunni. Ezért kapcsolataiban rendkívül szeszélyesen viselkedett. Hol olyan volt, mint egy földre szállt angyal, hol meg inkább egy tomboló szélviharra emlékeztetett. Olyankor nem nézte, hogy mit pusztít el maga körül. Aztán sorra megvizsgálta a férfiakat, akikkel az élet összehozta. Egy sem volt köztük, aki ne bántalmazta volna. Egyedül a nagyapja bánt vele szeretettel és védelmezőn, de ő már évekkel Barbie születése előtt meghalt. Az első férje előtt nem voltak titkai. Nyitott könyv volt az élete. Férje halála után tudta meg, hogy ez bizony egyáltalán nem volt kölcsönös. Azóta még nem született olyan férfi erre a földre, akivel őszinte lett volna.
Sokszor nem is tudjuk, hogy miért teszünk olyan dolgokat, amikkel ártunk magunknak is, és a környezetünknek is. A bántalmazott emberek kivétel nélkül tovább adják a bántalmazást, de nagyon ritkán vannak ennek tudatában. Ezért kell megtalálni a gyökereket, szembe nézni a sérülésünkkel, ha kell bocsánatot kérni, és új alapokra helyezni a kapcsolatainkat. Csak így tudjuk örömmel megélni, hogy Isten "férfiúvá és asszonnyá" teremtett minket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése